Három kérdés a polivinil-kloriddal kapcsolatban

A kezdeti kutatások és próbálkozások a polivinil-kloriddal a{0}}század közepén történtek. 1898-ban Eugene Baumann német kémikus először próbálta meg polimerizálni a vinil-kloridot. A PVC-t az 1930-as évek elején iparosították. Az 1930-as évek óta a PVC gyártása hosszú ideig az első helyen áll a világ műanyagfogyasztásában. A hatvanas évek végén a polietilén váltotta fel a polivinil-kloridot. Bár a polivinil-klorid műanyag a második helyre szorult vissza, kibocsátása még mindig a teljes műanyagtermelés több mint egynegyedét teszi ki.

A PVC-t széles körben alkalmazzák, főként az építőiparban, az autóiparban, az orvosi, elektromos készülékekben és más területeken. Az építőiparban a PVC-t gyakran használják vízvezeték-csövek és ablakkeretek készítésére; az autóiparban a PVC-t széles körben használják alkatrészekben és alvázbevonatokban; az orvostudományban a PVC-t infúziós zacskók és sebészeti kesztyűk készítésére használják; az elektromos területen a PVC-t a vezetékek és kábelek szigetelőrétegeként használják.

A PVC jövőbeni fejlődési irányát a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés befolyásolja. A gyártóknak csökkenteniük kell a mérgező gázok kibocsátását, javítaniuk kell a gyártási folyamatok energiahatékonyságát, és környezetbarátabb termékeket kell piacra dobniuk. Ugyanakkor az olyan új technológiák folyamatos fejlesztésével, mint a 3D nyomtatás, a PVC alkalmazási területei tovább bővülhetnek.